Örömmel jelentjük, hogy a Friss kiállítás névsora szépen alakul!
A cirka két és fél hónap múlva megnyíló kiállítás festőművészeinek névsora közel teljesnek tekinthető. Lássuk részletesen mi történt ezen a héten!
Kedden jártunk a Viltin Galériában, ahol Szabó Klára Petra műveit szemléztük. A fiatal festőt annyiban lóg ki a névsorból amennyiben nem a Képzőn, illetve Pécsen végzett, hanem design tanulmányokat folytatott a soproni Egyetemen. Bizonyosan innen ered vonzalma a divat témája iránt. Szabó Klára Petrára azonban nemcsak finom konceptualitás mentén alakított street-wear motívumai okán figyeltünk fel, hanem az általa szinte kizárólagosan alkalmazott akvarell technika miatt. Az elmúlt évtizedben a vízfesték művészi alkalmazása kitört a hétvégi tájképfestők és az iskolai rajzórák vizenyőben pacázó sztereotípiájából és önálló műfajként vívott ki magának helyet a progresszív, nemzetközi kiállító teremek falain (emlékeztetőül: pár évvel ezelőtt a Saint Étienne-i Modern Múzeum micro-narratives című kiállítása, Moizer Zsuzsi akvarelljei). Szabó Klára Petra munkái a festék laza anyagszerűségét ötvözi a fotórealizmus tűpontos ábrázolásával, amely egy roppant érdekes, ellentétekre épülő összhatást eredményez. Szabó Klára Petrát kiválasztottuk a kiállítók közé!
Szerdai napon, május 26-án zajlott a Barcsayban a festődiplomázók második csoportjának védése. Sajnos igen nagy késéssel érkeztünk meg, amit azért sajnáltunk, mert a második festőszekció kiállítása izgalmasabbnak és sokszínűbbnek tűnt, ráadásul a védések is kommunikatívabban zajlottak, mint a legutóbbi alkalomkor! Elmondhatjuk, hogy a frisskurátorok bizony elégedetten távoztak a helyszínről, tarsolyukban nevekkel, amelyeket titkos laboratóriumuk mélyén kiértékelnek (és nemsokára megosztanak veletek!)
Néhány szakmai észrevétel a védésekkel kapcsolatban.
Az MKE festővédései alapvetően több konklúzió levonásával járnak együtt, de most ragadjunk ki egyetlen aspektust. Úgy gondoljuk érthető, hogy az opponensek elé kiálló és műveikről beszélő alkotók alapvetően nem előadóművészek. Ez rendben; senkitől sem várható el, hogy ékes szavakkal, megfelelő hangerővel közölje mondandóját. Azonban ugyanezek a fiatalok hamarosan kikerülnek a zord művészeti piac csöppet sem kíméletes világába, ahol némi önmenedzselő egoizmus nem feltétlenül bűn, inkább előny. Szóval merjünk beszélni. A következő kérdés, persze önmagát generálja: merjünk beszélni, DE MIRŐL? A fiatal, diplomamunkájukat megvédő alkotók gyakran -örök tisztelet a kivételeknek-, nincsenek tudatában saját művük létrejöttének okaival, analógiáival, nem ismerik azokat a trendeket és áramlatokat, művészeket és alkotói csoportokat, akikhez kapcsolódnak. Nos, ez a hiányosság, bizony kibukott, amikor egy-egy opponens által feltett mélyebb elméleti kérdést néma, hosszú és kínos csönd, vagy óvatos hebegés-habogás követett. Itt most nem a lexikális tudást kérjük számon a hallgatóktól, de tény, hogy a művészettörténet és azon belül a jelenkori, aktuális, tehát KORTÁRS nemzetközi és magyar művészet helyzetének ismerete elengedhetetlen. Ez persze az MKE tanárainak a felelőssége is, de mindenekelőtt mégis az egyéné! Hogy azért ne depressziózzunk ezen a témán, hozzátesszük: e fiatalokat az élet hamarosan szembesíti saját koordinátáikkal …
Ajánlott linkek
http://www.mam-st-etienne.fr/index.php?rubrique=31&exposition_id=105#
http://szaboklarapetra.blogspot.com/
Szerdai napon, május 26-án zajlott a Barcsayban a festődiplomázók második csoportjának védése. Sajnos igen nagy késéssel érkeztünk meg, amit azért sajnáltunk, mert a második festőszekció kiállítása izgalmasabbnak és sokszínűbbnek tűnt, ráadásul a védések is kommunikatívabban zajlottak, mint a legutóbbi alkalomkor! Elmondhatjuk, hogy a frisskurátorok bizony elégedetten távoztak a helyszínről, tarsolyukban nevekkel, amelyeket titkos laboratóriumuk mélyén kiértékelnek (és nemsokára megosztanak veletek!)
Néhány szakmai észrevétel a védésekkel kapcsolatban.
Az MKE festővédései alapvetően több konklúzió levonásával járnak együtt, de most ragadjunk ki egyetlen aspektust. Úgy gondoljuk érthető, hogy az opponensek elé kiálló és műveikről beszélő alkotók alapvetően nem előadóművészek. Ez rendben; senkitől sem várható el, hogy ékes szavakkal, megfelelő hangerővel közölje mondandóját. Azonban ugyanezek a fiatalok hamarosan kikerülnek a zord művészeti piac csöppet sem kíméletes világába, ahol némi önmenedzselő egoizmus nem feltétlenül bűn, inkább előny. Szóval merjünk beszélni. A következő kérdés, persze önmagát generálja: merjünk beszélni, DE MIRŐL? A fiatal, diplomamunkájukat megvédő alkotók gyakran -örök tisztelet a kivételeknek-, nincsenek tudatában saját művük létrejöttének okaival, analógiáival, nem ismerik azokat a trendeket és áramlatokat, művészeket és alkotói csoportokat, akikhez kapcsolódnak. Nos, ez a hiányosság, bizony kibukott, amikor egy-egy opponens által feltett mélyebb elméleti kérdést néma, hosszú és kínos csönd, vagy óvatos hebegés-habogás követett. Itt most nem a lexikális tudást kérjük számon a hallgatóktól, de tény, hogy a művészettörténet és azon belül a jelenkori, aktuális, tehát KORTÁRS nemzetközi és magyar művészet helyzetének ismerete elengedhetetlen. Ez persze az MKE tanárainak a felelőssége is, de mindenekelőtt mégis az egyéné! Hogy azért ne depressziózzunk ezen a témán, hozzátesszük: e fiatalokat az élet hamarosan szembesíti saját koordinátáikkal …
Ajánlott linkek
http://www.mam-st-etienne.fr/index.php?rubrique=31&exposition_id=105#
http://szaboklarapetra.blogspot.com/
