2010. május 28., péntek

MKE festődiploma 2.





Örömmel jelentjük, hogy a Friss kiállítás névsora szépen alakul!
A cirka két és fél hónap múlva megnyíló kiállítás festőművészeinek névsora közel teljesnek tekinthető. Lássuk részletesen mi történt ezen a héten!
Kedden jártunk a Viltin Galériában, ahol Szabó Klára Petra műveit szemléztük. A fiatal festőt annyiban lóg ki a névsorból amennyiben nem a Képzőn, illetve Pécsen végzett, hanem design tanulmányokat folytatott a soproni Egyetemen. Bizonyosan innen ered vonzalma a divat témája iránt. Szabó Klára Petrára azonban nemcsak finom konceptualitás mentén alakított street-wear motívumai okán figyeltünk fel, hanem az általa szinte kizárólagosan alkalmazott akvarell technika miatt. Az elmúlt évtizedben a vízfesték művészi alkalmazása kitört a hétvégi tájképfestők és az iskolai rajzórák vizenyőben pacázó sztereotípiájából és önálló műfajként vívott ki magának helyet a progresszív, nemzetközi kiállító teremek falain (emlékeztetőül: pár évvel ezelőtt a Saint Étienne-i Modern Múzeum micro-narratives című kiállítása, Moizer Zsuzsi akvarelljei). Szabó Klára Petra munkái a festék laza anyagszerűségét ötvözi a fotórealizmus tűpontos ábrázolásával, amely egy roppant érdekes, ellentétekre épülő összhatást eredményez. Szabó Klára Petrát kiválasztottuk a kiállítók közé!
Szerdai napon, május 26-án zajlott a Barcsayban a festődiplomázók második csoportjának védése. Sajnos igen nagy késéssel érkeztünk meg, amit azért sajnáltunk, mert a második festőszekció kiállítása izgalmasabbnak és sokszínűbbnek tűnt, ráadásul a védések is kommunikatívabban zajlottak, mint a legutóbbi alkalomkor! Elmondhatjuk, hogy a frisskurátorok bizony elégedetten távoztak a helyszínről, tarsolyukban nevekkel, amelyeket titkos laboratóriumuk mélyén kiértékelnek (és nemsokára megosztanak veletek!)

Néhány szakmai észrevétel a védésekkel kapcsolatban.
Az MKE festővédései alapvetően több konklúzió levonásával járnak együtt, de most ragadjunk ki egyetlen aspektust. Úgy gondoljuk érthető, hogy az opponensek elé kiálló és műveikről beszélő alkotók alapvetően nem előadóművészek. Ez rendben; senkitől sem várható el, hogy ékes szavakkal, megfelelő hangerővel közölje mondandóját. Azonban ugyanezek a fiatalok hamarosan kikerülnek a zord művészeti piac csöppet sem kíméletes világába, ahol némi önmenedzselő egoizmus nem feltétlenül bűn, inkább előny. Szóval merjünk beszélni. A következő kérdés, persze önmagát generálja: merjünk beszélni, DE MIRŐL? A fiatal, diplomamunkájukat megvédő alkotók gyakran -örök tisztelet a kivételeknek-, nincsenek tudatában saját művük létrejöttének okaival, analógiáival, nem ismerik azokat a trendeket és áramlatokat, művészeket és alkotói csoportokat, akikhez kapcsolódnak. Nos, ez a hiányosság, bizony kibukott, amikor egy-egy opponens által feltett mélyebb elméleti kérdést néma, hosszú és kínos csönd, vagy óvatos hebegés-habogás követett. Itt most nem a lexikális tudást kérjük számon a hallgatóktól, de tény, hogy a művészettörténet és azon belül a jelenkori, aktuális, tehát KORTÁRS nemzetközi és magyar művészet helyzetének ismerete elengedhetetlen. Ez persze az MKE tanárainak a felelőssége is, de mindenekelőtt mégis az egyéné! Hogy azért ne depressziózzunk ezen a témán, hozzátesszük: e fiatalokat az élet hamarosan szembesíti saját koordinátáikkal …

Ajánlott linkek
http://www.mam-st-etienne.fr/index.php?rubrique=31&exposition_id=105#
http://szaboklarapetra.blogspot.com/

2010. május 22., szombat

tavalyi hó


A 2009-es Friss-megnyitóról találtunk egy kisfilmet a youtube-on. Megnyitóbeszédekből részletek (Kőnig Frigyes MKE rektor, Fertőszögi Péter KOGART vezetője) és a kiállításból művek.

2010. május 21., péntek

MKE festődiploma 1.




Sűrű volt a szerdai napunk. A délelőttöt a Képzőn töltöttük a végzős festők első csoportjának a védésén. Végignéztük a kifüggesztett képeket, készítettünk néhány fotót és belehallgattunk a diákok előadásaiban, amelyben vallottak a festészethez fűződő viszonyukról és a diplomamunkájuk motívumairól. A védések egymást követték időben és térben, úgyhogy a tömegek (hallgatók, végzősök, bizottság, rokonok, barátok, tanárok, művészek) különféle útvonalakat jártak be a termekben, mi meg tartottunk velük hűségesen. A fekete noteszbe feljegyeztünk néhány nevet, de nem kerestük fel ott helyben a delikvenseket, éppen elég nekik a vizsgadrukk, nemhogy két alkalmatlankodó kurátor, még ha rokonszenvesek is alapvetően.

Az első diplomavédésen összesen 15 fiatal alkotó mutatta be a műveit: Bardon Barnabás, Béres Pálma, Corbisier Kim, Gazdik Péter, Gyalog Eszter, Hámori Anett Irén, Kadza Viktor, Kalmár Dorottya, Keresztes Zsófia, Kupeczik Ágnes, Lapos László, László Melinda, Páger László, Pál Viktória, Várhelyi Csilla. Az előző évekhez képest feltűnő volt a kiállítás szellőssége, kevesebb munka került a falakra és emiatt talán átláthatóbb is volt a felhozatal. Szintén meglepő volt a joviális vizsgabizottság kekeckedésektől mentes hangulata. Egyetlen mosolyogtató momentumként könyvelhető el, hogy olykor a diplomázó egészen egyszerűen nem értette meg Hajdu István (Balkon főszerkesztője, műkritikus) precízen felépített és körmönfont kérdéseit. Nota bene majd megfogják!

A frisskurátorok napja azonban nem fejeződött be a véget nem érő diplomavédéssel. Délután a Tűzraktér felé vettük utunkat, ahol Menyhárt Menyus Tamást és Rizmayer Pétert kerestük fel. Különleges hely ez a Tűzraktér, romkocsma, műteremház, összművészeti műhely tűzzsonglőrökkel, kortárs táncosokkal, színészekkel, képzőművészekkel, ahol a zegzugos, kamaszosan slampos folyosók szabadságvágyat, kreativitást árasztanak. Az alkotókról beszéljenek a lenti linkek, de a youtube-on is érdemes még böngészni. Más: A műteremlátogatások rákényszerítettek bennünket, hogy konstruktívan és valóban önreflexíven elgondolkozzunk a KOGART és a Friss kiállítások helyzetéről és betöltött szerepéről a hazai művészet színpompás porondján. Munkánk során többször találkoztunk azzal az érdekes jelenséggel, hogy a művészek eleve valami hagyományosnak tartott műfajú műveket szánnak nekünk, illetve ha éppen nem festenek, vagy szobrot faragnak, hanem történetesen videóval foglalkoznak, az az aggodalmuk, hogy mi, mint két KOGART-kurátor a csendélet és a portré spektrumán mozgunk és tőlük is valamilyen „hagyományos” munkát várunk. Ha beszélhetünk KOGART-auráról, már pedig úgy tűnik beszélhetünk, akkor a következő hívószavak mentén nyer jelentést a köztudatban, mint konvenció, procc, konzervatizmus. Pedig, ha megnézzük a kiállításokat, olyan alkotókat is találunk, akikre ezek a címkék a legtávolabbról sem érvényesek, pl. Kondor, Csernus, Gulácsy, Oppenheim, illetve maga a Friss hét éve során mindig is helyet adott a kísérleti műfajoknak, installációnak, videónak, horribile dictu performansznak.


Ajánlott linkek:
http://www.prae.hu/prae/news.php?aid=6740
http://kultura.hu/main.php?folderID=948&ctag=articlelist&iid=1&articleID=299582
http://www.lektoratus.hu/palyazatok/publicfalu/hugyecsek/oneletrajzrizmayer.pdf
http://www.youtube.com/watch?v=c_NyAbItpc4&feature=related

2010. május 18., kedd

műtermezés

Május 17-én a frisskurátorok két művészt látogattak meg.

Elöljáróban egy kis vallomás; a kortárs művészettel foglalkozó művészettörténész legkedvesebb foglalatossága -legalábbis számunkra- az alkotók műtermének látogatása. Közvetlen és személyes, izgalmas és adott esetben titokzatos, ugyanakkor elengedhetetlen a művel való közvetlen találkozás, annak, aki komolyan kíván kortárs művészettel foglalkozni.



Tóth Angelika: Városi ecloga (2009) olaj, vászon, 100x150 cm


Az MKE festőszakán tavaly diplomázott Tóth Angelika Nyugati Pályaudvar melletti lakás-műtermében kevés festményt láthattunk, mert párhuzamosan több kiállításon szerepel, de ez nem tántorított el bennünket attól, hogy ne eredjünk a kiállított művek nyomába. Elsőként a Széchenyi rakpartig gyalogoltunk, ahol egy impozáns banképület üvegfalú irodáiban találtunk további Tóth Angelika-képeket (Rabóczky Judit szobraival). A másik kicsit több sétát igényel; ugyanis a művész a nyár folyamán Pekingbe rendez nagyszabású kiállítást és az anyag már kiutazott Kínába.

Pár órával később már a Klauzál utca háború utáni miliőjében küzdött a széllel a két kurátor. Tábori András és K. Budha Tamás egy üzlethelységből kialakított műteremszerűségben fogadott minket. Hamar kiderült, hogy két céltudatos, munkájának élő fiatal intermédiás művésszel van dolgunk, akik az elől sem zárkóztak el, hogy a Friss2010 kiállításra speciálisan a KOGART terébe tervezett műalkotást készítsenek. Nagyon várjuk!

2010. május 16., vasárnap

egy kiállítás előkészületei

A frisskurátorok még csendben vannak, bár ez nem jelenti azt, hogy ne dolgoznának serényen. Jelen pillanatban a kiállításon szereplő művészek kiválasztásának közel sem egyszerű feladata zajlik a színfalak mögött. Első lépésként roppantul demokratikus módon (ez fontos lehet egy ilyen munkánál) mindegyikünk írt egy-egy olyan művészlistát, akiket a FRISS2010-be javasol és már túl vannak az egyetemen. Összesítettük listáinkat, majd megrajzoltunk a nevekből a közös halmazt. Kinyomoztuk a szám szerint tizenkettő alkotó elérhetőségeit (van akit könnyedén felleltünk, más esetében a facebook sem segített) és elkezdtük velük felvenni a kapcsolatot, hogy a második lépésben ellátogathassunk műtermeikbe. Jövő hétfőn, azaz május 17-re már két alkotóval sikerült megbeszélni találkozót. Hogy kik azok, azt jövő héten tudhatjátok meg videóinkból.
Lássuk, mik is a terveink számszerűsítve! Idén körülbelül 20-25 fős művészszámot célzunk be, akiknek nagyobbik része az idén diplomázók közül kerül ki, de találkozhattok majd olyanokkal is, akik 30 évnél fiatalabbak és az elmúlt években diplomáztak az MKE-n, vagy Pécsett, sőt olyanokkal is, akik más intézményekben részesültek művészeti képzésben. Hogy hogyan fognak alakulni az arányok, azt mi sem tudjuk még, illetve nem is akarjuk ezt előre meghatározni, ez függ a diplomakiállítások anyagától, a vendégalkotóktól és a tizedik múzsától, a véletlentől. Elsősorban a képzőművészetre fókuszálunk, ugyanakkor a festészet, szobrászat mellett szeretnénk hangsúlyozni az új médiumok jelenlétét, sőt nagyon boldogok leszünk, ha e klasszikus műfajok határterületein elhelyezkedő művekre is bukkanunk (nevezzük őket az egyszerűség kedvéért installációnak- ld. szószedet).
Mindeközben a frisskurátorok a diplomavédésekkel egybekötött kiállításokra (MKE, 2010. május 19-június 16., Pécs, jún. 28-júl. 2.) treníroznak. Az, ami hétvégén a háztartásbelinek a Lehel piac, az a kurátornak a diplomakiállítás: itt lehet találkozni az őstermelőkkel. Ilyenkor, mint egy rendes államvizsgán a bizottság egyesével végigmegy a műveken és mindegyiknél meghallgatják az alkotót (miért csinálta, mihez kapcsolódik, mi inspirálta, mibe illeszkedik stb.). Az elkészült munka és a hozzá kapcsolódó írásos dolgozat alapján ítélnek meg jegyet a delikvensnek. Hasznos belehallgatni a védésekbe, mert meg lehet ismerni a képek/szobrok/videók/installációk szellemi, érzelmi hátterét, valamint olyan szempontokra is felhívhatja a figyelmet, amelyek felett elsiklana egyébként a tekintet. No meg, olykor egész izgalmas, felmenőket is sűrűn emlegető viták kerekednek a tisztelt tanári kar soraiban.
Úgyhogy május 19-én szerdán a kurátor-program aktiválódik, beélesítjük két fő fegyverünket: a fényképezőgépet és a művészettörténészi szimatunkat.

Szószedet
Installáció: tulajdonképpen összművészeti alkotás, amely több műfajt, technikát, művészeti ágat ötvöz. Általában berendezett teret jelent, sokszor épít az interakcióra, így a tárlatlátogató akár a mű szerves részévé válhat.
További irodalom: http://artportal.hu/lexikon/fogalmi_szocikkek/installacio
Médium: felület, közeg, amelyben vagy amelyen a mű megjelenik, ez lehet képernyő, monitor, fotópapír vagy vászon, sőt akár az emberi test…
További irodalom: http://artportal.hu/lexikon/fogalmi_szocikkek/medium

2010. május 10., hétfő

ösztöndíjak

A május több szempontból is szívet melengető hónap, de most fókuszáljunk a képzőművészet kitüntetett eseményeire, azon belül is a MKE hallgatóira. Az évnek ebben az időszakában kerülnek ugyanis kiosztásra azok a hallgatói ösztöndíjak, amelyek sokban és nagyban járulnak hozzá a fiatal, alkotói pályájuk elején lévő művésznövendékek szakmai sikereihez. Az elmúlt években egyre nagyobb presztízzsel rendelkeznek a magánalapítású ösztöndíjak, az államiakról jelen kis írás most nem térhet ki. Mindenesetre annyit érdemes megjegyezni, amíg az állami ösztöndíjak javadalmazása csökkenő tendenciát mutat (lásd Derkó), addig a cégek, alapítványok és egyéb civil szerveződések által alapított díjak egész szép summát hozhatnak a művész műtermébe. Az ösztöndíjak pedig természetszerűleg együtt járnak a kiállítási lehetőségek garmadával.
Lássuk, hogy konkrétan milyen ösztöndíjakkal kényeztetik mostanság fiatal festőinket. A legrégebbi magánösztöndíjakat 1999-től az Amadeus Művészeti Alapítvány osztja, 2007-től a Fundamenta Lakáskasszával karöltve, így immáron cirka egy évtizede élvezhetik a képzősök és már végzettek az anyagi és erkölcsi támogatást.(Idén 12. alkalommal került kiosztásra, Ld. video)
Szintén többéves hagyománnyal rendelkezik a KOGART-ösztöndíj, amit a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány 2004 óta minden szeptemberben ítél meg a KOGART falai között megrendezett Friss kiállítások legtehetségesebb résztvevőjének. A MKE sem rest, 2005-től kezdődően az év végi diplomázók legjobbjait Best of Diploma kiállításain mutatja be, ahol immár szabadon csemegézhetnek a művek és művészek között a terepszínű kurátorok, valamint a műkereskedelem mindenre elszánt képviselői. Segítségből persze soha sem elég; ezt támasztja alá, hogy a képzőművészeti ösztöndíjak sorát az idei évtől az Ari Kupsus Galéria mecénás vénája is erősíti. Ők a negyedévesekre fókuszálnak, közülük négyen kaphatnak kisebb-nagyobb pénzbeli támogatást. Valójában roppant szerencsésnek mondhatják magukat a díjazottak és a díj nélkül maradók egyaránt, hiszen a művészeti és műkereskedelmi szcéna egésze rájuk figyel mostanság, újságcikkek, TV spotok és blogok foglalkoznak velük.
És most nézzünk körül a saját házunk táján! Amikor a FRISS megjelent 2004-ben a Derkovitson és az Amadeuson kívül nem nagyon állt a hallgatók rendelkezésére széles ösztöndíj repertoár, illetve bemutatkozási felület. Ebbe a vákuumba tört be a FRISS és az elsők között célozta meg a végzős képzőművész hallgatókat, ami pedig a külön jelentőségét adja, hogy nemcsak a budapesti egyetemről válogat, hanem Pécsről is. A FRISS, mint kiállítás és a hozzá kapcsolódó egy éves ösztöndíj beépült az évek során a képzőművészeti életbe, a hallgatók számítanak rá és a pluralizálódó művészettámogatás területén továbbra is segítséget nyújthat a diplomázók számára abban, hogy ne egy légüres térbe kerüljenek a tanulmányaik után. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány ösztöndíja jár a legnagyobb anyagi juttatással. Az egy éven keresztül folyósított havi 100.000 Ft biztosítja az alkotónak a nyugodt munkát.


Ajánlott linkek:
http://www.amadeusalapitvany.hu/
http://www.arikupsusgallery.com/
http://www.kogart.hu/
http://www.mke.hu/




2010. 05.06. Amadeus alkotói ösztöndíjak átadója (MKE, Barcsay Terem)
Beszédet mond: Körösényi Tamás szobrászművész, MKE; Balogh Péter, Amadeus Alapítvány; Gergely Károly, Fundamenta; Balás Eszter, szobrászművész

Itt is felmértük a terepet még a diplomakiállítások előtt, de nem nagyon találtunk végzőst a résztvevők között. A díjazottaknak gratulálunk!

2010. május 6., csütörtök

megnyitó az esőben

Jó dolguk van a képzősöknek. A finn nagykövet ösztöndíjat alapított a MKE legtehetségesebb, legígéretesebb negyedéves festő szakos hallgatóinak. Május 5-én ott voltunk a díjátadóval egybekötött megnyitón szétnézni, a következő évi FRISS-utánpótlásra gondolva. Képes riportunkat láthatjátok...




2010. május 5., szerda

kik, miért, hogyan?

– EGY BLOG SZÉLJEGYZETE -

A kortárs művészetről az az általános kép élhet a köztudatban, hogy elefántcsonttoronyban fekete garbós fiatalemberek értekeznek ecsetkezelésről, faktúráról, textúráról. Pedig ha közelebb merészkedünk, kreatív gondolkodást találunk, tele kísérletezéssel, vakvágányokkal, mozgással, játékkal, rácsodálkozásokkal. A kortárs nem külön kategória, hanem ami itt és most történik körülöttünk. Azért is hoztuk létre ezt a blogot, hogy bemutassa a kiállításrendezés szereplőit, körülményeit, fázisait, hogy leírhassuk véleményünket és meghallgathassuk a tiétekét.
Kis blog-kísérletünk apropója pedig nem más, mint az idén augusztusban megnyíló 7. FRISS kiállítás, amely a 2010-ben végzett budapesti és pécsi képzőművész hallgatók diplomamunkáiból és fiatal pályakezdőktől szemez műveket. A kiállítás előkészületeit, megvalósításának lépéseit szeretnénk szerény eszközeinkkel elétek tárni, ahogyan mi látjuk. A májustól szeptemberig tartó periódusban videók, miniinterjúk és bejegyzések segítségével próbáljuk bemutatni a munkánkat; a kurátorét (aki válogat) és a képzőművészét (akit válogatnak). Nyíltan felvállaljuk, hogy számunkra is új területre tévedünk, egy olyan kísérlet keretében, amire talán ritkán adódik példa kortárs berkeinkben. Abban azonban mindenképp bízunk, hogy sikerül felkelteni szélesebb körben az érdeklődést a fiatal alkotók melói iránt, illetve valamelyest oldani azt a reakciót, amely rendszerint a bemutatkozásnál keletkezik (zavart csend). Végül is emberek vagyunk.

Üdvözlettel, Mészáros Zsolt és Szabó Noémi művészettörténészek, frisskurátorok

Szószedet:
Kurátor: Az a művészettörténész, olykor diplomás technikus, aki kitalálja, megszervezi a kiállítást, telefonálgat, rohangál napestig de, ha a sors úgy hozza képet rak fel, glettel, szállít, vitrint pucol. A kurátor mindig kissé feszült, kivéve talán kiállításának megnyitóján, ahol egy pohár vörösbor társaságában szelíden hallgatja a pozitív és negatív véleményeket.
Pályakezdő művész: Úgy néz ki, mint egy átlag fiatal, de a lelkében önkifejezés és nem tudod, melyik mondatod, vagy gesztusod lesz nyersanyag. A kortárs művészek köztünk élnek.
KOGART Ház: Kovács Gábor Művészeti Alapítvány. Nem a gokart szórejtvénye. www.kogart.hu
Meló: a műalkotás {szleng]